Előzmény:
2003.03.10-i lelet szerint a progeszteron hormonom 0,7 lett, három különböző alkalommal vizsgálva. A teherbeeséshez minimum 21 kéne. A férfi hormonjaim viszont a normál érték felső határát súrolják. 2005.03-i leletben kissé jobb a helyzet, de még mindig kevés, a progeszteron hormon 4.8, 17.5 és 14.2.
2005.04.07-én mentem vissza ezekért az eredményekért a nőgyógyászomhoz. A doki szerint ez azért lehet, mert szerinte lehet, hogy menstruálok, de nincs peteérésem. Ezt egyszerűen hormonkezeléssel (tabletták) lehet kezelni. A következő menstruációtól számítva az 5. vagy a 6. napon (már nem emlékszem) kell elkezdeni a bogyók szedését.
8. hét
2005.05.07. 2 csík a tesztemen. A felírt hormont ki kellett volna váltani, de lusta voltam. Nem akartam előre megvenni, de a menstruációm csak késett és késett. Végül vettem egy tesztet, úgy gondoltam, ha negatív lesz akkor gyorsan megveszem a gyógyszert. De pozitív lett. Igazán gyanús lehetett volna, hogy a kedvenc méregerős kávém reggelenként nem esik jól, és apósom ebéd előtti gyomorerősítő sem, ezért ezekről már magamtól lemondtam. A kávét átváltottam kapucsínóra, a céges dokitól meg kértem egy beutalót mammográfiára, mert nagyon fájtak a melleim. Milyen ciki lett volna, ha tényleg el is megyek, és ott mondják meg, hogy terhes vagyok! És május 1-je alkalmából természetesen voltunk a vidámparkban is, Babóca gondolom már akkor is élvezte a fejjel lefelé lógást, és ez most sincs másképp. 🙂
2005.05.12. Nőgyógyászom felkeresése, aki megerősítette a terhességet és beutalt UH-ra. Azt, mondta, előfordul az ilyen, de akkor most szedjek egy másik hormont a 12 hét betöltéséig (ez is progeszteront tartalmaz). Elkezdtem, de kb. 2 hétnél tovább nem bírtam, és önhatalmúlag abbahagytam. Reméltem, ha a baba megbírt foganni, mert mindketten akartuk, akkor meg is marad.
9. hét
2005.05.18. Voltunk UH-n. A II. számú Nőgyógyászati Klinikán, maga volt a borzalom. Időben mentünk jó korán, fél 8 után valamivel, kb. mi voltunk a 4.-k. Beültünk a váróba, 8.15-kor megérkezett végre a nővér. 8.25-kor kijött, pár perc múlva visszajött karján néhány lepedővel. 10 perc után ismét távozott, majd újabb pár perc múlva jött vissza. Végre jött egy doki is, 8.40 körül elkezdték behívni az embereket, pontosabban a doki kinézett rámutatott a saját betegére, hogy ki jöjjön be. Ez így ment egy jó darabig. Már kezdtük a hajunkat tépni. 9.40-kor kerültünk sorra, addigra már az utánunk érkező, ámde “protkósok” is lassan eltávoztak.
Doki marhára nem volt kedves: – Feküdjön fel, tegye szabaddá a hasát! Majd közölte: 1,5! Kérdjük mi? – Hát a CLR. – És az meg mi a …? – Hát az ülőmagassága. Jesszus! Én ITT nem akarok szülni! Körkérdés indult: kinek van jó orvos ismerőse??
1. UH eredmény:
CLR: 15mm
10. hét
2005.05.27. Anyósom ajánlására választottuk a BM kórházban dr. Kazár Tibort. Kedves, őszes, mackós típusú doki. A kórház saját védőnője, Andi, egy tünemény. Nem volt olyan ciki kérdésem, amit ne mertem volna feltenni neki, és amire ne válaszolt volna komolyan.
2. UH
CLR: 34 mm
