Minket is utólért a takonykór, de nem volt vészes lefolyású. Utoljára tavasszal volt BNC náthás. Tehát már teljesen elfelejtette az összes orr kinzó eszözt. Így aztán tegnapelőtt este miután bevetettem eme kütyüket, olyan mértékű ellenállást tanúsított, és úgy felhergelte magát, hogy a végén kihányta az egész vacsorát. Tegnap aztán már kevesebb ellenállás volt, és ma már tartotta a fejét, de azért közölte ellenérzéseit.
Holnap már nyugodtan mehetünk megint Játszóházba. 🙂
Ezt itt megtekerem:
Ezt megcsavarom:
Mindjárt kész leszek! :o)
Szóval, azért nem írtam mostanában mert netmama lettem. Kaptam egy adatrögzítéses távmunkát. Április óta keresek megbízható, korrekt állást, és most jött össze. (Ne mondjam, hogy mennyi hamis, becsapós hírdetés van ilyen témkörben a neten!)
Ez rendes álláshírdetés volt, önéltrajzzal, majd interjú grafológiai teszttel. Voltam 3x betanulni, aztán adódott némi problémám a program telepítésével is, de végre az is működik. Néha lepasszolom a dedet a mamákhoz napközben, de általában egyelőre esténként csinálom. A dolgot a fáradtságom nehezíti, mert néha 11-ig is itt ülök, de BNC hajnali 5-7-ig meg több mint egy héten keresztül csak üvöltött, tehát keveset aludtam. Valószínüleg a foga miatt volt, most már kijött az utolsó szemfoga is, remélem visszatérünk a nyugodt alvásokhoz.
Múlt héten végre kértem beutalót a kórházba is, a golyói miatt. Utánaolvastam a neten a szakirodalomban, sikerült teljesen baparáznom, mert a vándor herék sok problémát okozhatnak. Gyógyítani hormon inekció kúrával és műtéttel lehet. Valahogy egyiket sem szeretném.
Elmentünk ma a Heim Pálba. Annyira örültem, mert csak egy kisfiú volt előttünk. De az egészségügy persze nem a gyorsaságáról híres. Vártunk, de nem hívtak be egy darabig senkit. Majd megjelent egy bácsi gyerekkel, és bement. Mikor kijöttek megint nem történt semmi. Majd kijött a nővér, és behívott egy másik babát. Távozásuk után, megint semmi. Aztán elment a doki bácsi, a nővér pár perc múlva kijött kávéért. BNC kezdte elveszíteni a türelmét (rólam nem is szólva!), etettem, itattam, játszottunk, de egyre hisztisebb lett. Utána végre megjött a másik doki. Majd bekopogott egy anyuka, és bement. Pár perc múlva végül behívtak. Megvizsgálták, a golyói ugyan nincsenek a helyükön, de egészen alul helyezkednek el, és letolhatók a helyükre, bár nem maradnak ott. 3 hónap múlva megyünk kontrollra. Így időt nyertünk, remélem magától is a helyükre kerülnek a dolgok.
Bár én megtanultam olvasni, a dokik megtanulhatnának írni, a leletből csak pár szót sikerült megfejtenem. Mellékelem, ha valakinek siekrül a dekódolás, az szóljon. :o)
1. Eladtuk az autót.
Anno, pont mikor először találkoztunk, párom akkor vett magának egy neki új, de egyébként 3 éves kékes-zöld Opel Corsa C 1.4-es autót. Az első randinkra is azzal jött.
Aztán nemrég szóba került, hogy a jelenlegi lakásunkból idővel menni kéne. 4-6 év múlva, attól függ, hogy jön össze némi pénz, mert a hitelből 6 év van hára. Igen ám, de addigra a most 6 éves autóból már roncs lesz, most kéne lépni, egy újra befizetni és 3-4 év alatt túllenni rajta, aztán jöhet a lakáscsere is.
Ráadásul kicsi is, mert ha nyaralunk, kölcsön kell kérni egy tetőboxot, ha meg hárman ülünk hátul nekem már csak a fél fenekem fér el. Végül beleegyeztem. Eladtuk, pedig annyira a szívemhez nőtt nekem is. Az új csak januárban jön meg, addig meg csak elleszünk valahogy.
Az utolsó utunknál simizgettem a kárpitot, és nagyon sajnáltam, de legjobban BNC siratta meg: nem volt hajlandó beleülni a hétvégére kölcsönkapott tesztautóba. Vísított, és üvöltött, mert ez nem régi autó, ez neki nem kell.
2. Játszóház
Csomó gyerek ebben a korban elég agreszívvá válk. Láttam ezt Balázson, Gabikánál és anno a Taminál is. Nálunk ez (még?) máshogy van. Ha egy gyerek elvesz BNC-től valamit, ő rögtön odaad minden mást is, ami csak nála van.
Két tállal játszott a bölcsiben, odament hozzá egy kisfiú elvette az egyiket, majd a megtorlásól tartva a háta mögé dugta. BNC erre persze tartotta neki a másikat is, de a kisfiú csak arra figyelt, hogy a már megszerzett tál az övé maradjon. BNC nem hagyta magát, gyorsan megkerülte a kisfiút és a hátra dugott kezébe beletette a másik tálat is! :o))
3. Hétvége
Sikerült végre anyósomnál elaltatni a dedet. Már a fürdés előtt jóval elhagytuk a lakást, átmentünk a szomszédba, hogy ne legyünk messze, ha mégis baj lenne. 9-kor telefonált anyósom, hogy nyugodtan megfürödtek, majd lerakta aludni, és minden hiszi/sírás nélkül elaludt. Éljen! Szervezhetünk magunknak végre esti programot!
ui.: azért hajnalban, 4 körül felébredtem és megnéztem az órát!
4. Névválasztás
Az általam olvasott blogokban már többen kifejtették névválasztásukat. Hát íme:
Terhesen kijelentettem a páromnak, hogy csak és kizárólag fiam lesz. (“Mindegy, hogy mi lesz, csak egészséges fiú legyen!” :o))
És nekem a Bertalan és Barnabás nevek tetszenek, és slussz. Hát a Bertalant azonnal vétózta, maradt a Barnabás. Pár hónappal később valahogy kiszaladt a számon a Bence név, bár előtte a párom is lebencézte már. Ettől kezdve Bence lett.
A 32. hét után az egyik UH-n végre megmutatta magát, és biztosnak tűnt végre, hogy tényleg fiú, bár nekem előtte sem voltak kétségeim.
Aztán sor került az apasági nyilatozatra is, mivel nem vagyunk házasok. Úgy gondoltuk, hogy a gyerek kötőjellel elválasztva megkapja mindkettőnk családi nevét. Aztán a hivatalban felvilágosítottak hogy ez csak abban az esetben lehetséges, ha házasok vagunk, és mivel nem vagyunk, egyikünk nevét kell választani. Nagyon elkeseredtem. A nő kedvesen felajánlotta, hoy távozik a saját szobájából, addig gondoljuk végig. És akkor a párom kedvesen azt mondta, hogy neki ez nem olyan fontos, nyugodtan adjuk a leendő dednek az ÉN családi nevemet.
BNC meg azért lett, mert tavaly mikor az ölembe vettem a gép előtt, nagyon megtetszett neki a klavi. Elkezdte ütni mint a zongorát, nem kis erővel. Az E betű az erőszakosság folyamán megadta magát, nem írt. Így lett BNC Bencéből.
