Fürdött, közben benéztem hozzá. Látom krákog, majd elkezd sírni.
– Mi van?
– Maradj itt!
– Jó. – Közben elkezdtem mosni az arcát. – Te beleharaptál a szappanba? – kérdezem.
– Igen.
– És jó volt?
– Igen.
– Tényleg?
– Nem.
Szobatisztaság
Működik, pontosan 2009.01.25. du. kb. 1/2 4 óta. :o)
Az úgy volt, hogy már ősz óta folymatosan ráült a bilire vagy a WC-re, de nem és nem volt bele hajlandó csinálni semmit. Ráült, majd közölte, hogy – Pisiltem. – majd távozott. Sőt fürdés előtt hosszasan ült a bilin és olvasott közben, de leszámítva egy-két (véletlen) alkalmat tényleg nem pisilt bele.
Némi gondolkodás után oda jutottam, hogy itthon néha juszt is bugyit adtam rá. Mindig csak utólag szólt, hogy bepisilt. DE ama fent említett délután nem ráültettem, hanem egyszerűen felemelve elétartottam a bilit, hogy slagozzon bele… és igen! belepisilt. Megtapsoltuk. Agyonpusziltuk. Örült a saját sikerének. Majd egy óra múlva már szólt, hogy pisilni kell. És ismét slagozós módszerrel pisilt. Azóta szobatiszta.
És lehet, hogy az én hibám, de álmomban nem gondoltam volna, hogy nem ráültetni kéne, hanem állva pisiltetni.
Magamról
Tulajdonképpen, ha most nem lettem volna beteg, akkor soha nem kényszerülök rá arra, hogy pihenjek kicsit.
Gyesem lejárt, most még szabin vagyok március 12-ig, tehát nemsokára vissza kell mennem “rendesen” dolgozni. (Belegondolni is rossz érzés…) De itthon soha nem ülök le olvasni vagy mondjuk TV-zni kicsit. Délutánonként mostanában Noddy megy vagy a Misi Mókus. Este meg lefekvés után egyszerűen bármin elalszom, szinte sosem nézek végig semmit.
Most viszont nem volt más választásom, három napig csak feküdtem és felváltva néztem a különböző dokumentum és természetfilmeket.
Azt hiszem csak annyit tudok mondani: Köszönöm, influenza!
Beszélgetés
– Anya, beteg vagy?
– Igen, drágám.
– Be vagy takarózva?
– Igen.
– Hozzak gyógyszert?
– Már vettem be.
– Akkor teát hozok. – És elfut a konyha felé…
