eoandi

 Idén is, mint az utóbbi két évben Balatonra mentünk nyaralni ugyanabba a panzióba. A bölcsiben pénteken volt az utolsó “tanítási nap”, így szombaton indultunk.
A panziót tavaly óta átépítették. Még szebb lett, még jobb medencékkel.
Némileg letört a kedvem mikor emeleti szobákat kaptunk, mert direkt földszintit kértem bekészített babaággyal. Hát babaágy sem volt, hanem egy pótágyat ágyaztak meg. Az hogy az ablakon nem volt redőny, már csak a hab volt a tortán. (Az összes többi szobában volt redőny, de az összes szoba foglalt volt!) Végül a pótágy helyett hoztak nekünk egy járókát (!), de BNC-t ez nem zavarta, tök jókat aludt benne.

Megeleptésünkre BNC jobban úszott, mint egy kölyökkutya. Imádta a vizet, addig maradt benne, míg lila nem lett a szája. Mikor kiparancsoltam a medencéből akkor is ott maradt mellette és a vizet öntögette a vödörből a kis poharakba. Majd belógatta a lábát a vízbe, majd szépen bele is mászott, gondolván, hogy nem veszem észre. :o))

Szóval szombaton délután és vasárnap jó idő volt, sütött a nap, végig pancsoltunk.
Hétfőre az ég beborult, szél lett. Gondoltuk, majd használjuk a jakuzzit, de kiderült, hogy rossz. Én sétálgattam a deddel, labdáztunk, huszonhatszor elmagyaráztam neki, hogy miért nem fürödhet. Közben apa fájlalta a torkát, majd láztól gyötörve elvonult a szobába.

Kedden reggelre csúnyán borult égre tekintettünk fel. Párom még mindig lázas beteg volt, reggelizni sem jött le. És akkor úgy döntöttem, hogy elég volt. Összepakoltunk és hazajöttünk. Nem bántuk meg a megfutamodást, péntekig esett az eső, a hőmérséklet nem érte el a 20 fokot sem.

 Bölcsis dadusunk, Melinda néni fogadott egyik nap azzal, hogy majdnem elájult BNC miatt. Magamban már teljesen lesápadtam, hogy úristen mi rosszat csinált már megint? De a sztori vége az volt, Melinda néni levett egy könyvet a polcról, mert mesélni akart, de BNC odament és beleolvasott neki a könyvbe. :o)))

(Ez ott kezdődött, hogy imádja a rendszámtáblákat és mostanra már az összes számot és nagybetűt tudja. Ha sétálunk az utcán, gyakran csak ezt hallani: – H betű, I betű, K, nulla, tizennyolcas, ott is nulla, A betű…)

 BNC mereven ragaszkodik a szokásaihoz. És önállósulási törekvésében egyre több mindent akar csinálni ő maga.

Ő húzza fel reggel a redőnyt. Mármint felemelem, és éppen annyit segítek neki, hogy sikerüljön neki felhúzni.
Aztán kimegyünk a konyhába, felemelem, hogy kivehesse a tejet a hűtőből, majd odatolja a széket a konyhapulthoz, feláll rá, a berakja a cumisüveget a mikróba, bepötyögi rajta a 30 másodpercet és a strat gombot, utána a kiskanállal belerakja a kakaóport, rárakja a cumisüveg fülét, tetejét, miután megitta szépen bepottyantyja a mosogatóba.

A mosógépbe bepakolás kizárólag az ő jogosultsága.

Minden, ami gombbal működik, csak ő nyomhatja: lifthívó gomb, emeletek nyomása a liftben, kapunyitó gomb, kapunyitó kódolós gomb.

Cipők elpakolása a cipős szekrénybe.

Öltözködésben addig nem segíthetek neki, míg nem szól, hogy Anya, segíts!

És jaj szegény fejemnek, ha elbamulok és valamit véletlenül megcsinálok én magam, mert azt a hisztit, amit kapok érte, azt nem teszem zsebre! :o))

 -Apa, gyeje!
-Mindjárt jövök.
-Azonnal!!!

Reggelinél valami hiszti közben a nyomaték kedvéért még meg is csapkodta az apja karját. Apa sem készett a válaszzal, egy kicsi taslit visszaadott, olyan barackfélét.
-Apaaaaaaaaaa, megütötttte Bencééééét!!