Bencével, mivel beteg volt, a licitálós oldalakat néztük, és találtunk egy kifestős Thomasos füzetet 1 Ft-ért. Kérdezem a gyereket:
– Van 1 Ft-od? – erre idehozta a perselymalacát, kivettük belőle a pénzeket, megszámoltuk. Volt benne 200-as, 100-as, 50-es, 20-as, 10-es.
– 1.820 Ft-od van. – mondom neki. Erre Bence:
– Jaj ne! nincs 1 Ft-om!
————————————–
Én értem előbb az ajtóhoz, ő meg utánam. Erre azt mondja:
– Én vagyok az első.
– De én értem ide előbb. – mondom neki.
– Te vagy a nulladik. – magyarázza 😀
————————————-
Évike unokahúgom beszélgetett Bencével vidéken:
– Bence, ha nagyobb leszel, jössz hozzánk nyaralni anyáék nélkül?
– Igen, de nem tudom, hogy kell vezetni az autót.
————————————-
– Anya, nincs a zoknimon cipő! 🙂
