eoandi

Már megint!

Pontosan az oltás után egy héttel, mint a múltkor. Lehet, hogy ez az utóhatás?
Bár ma a böcsis dadus mondta, hogy a gyrekek 3/4-e taknyos, semmi bajuk egyébként, csak folyik az orruk.
Zsófi is, Dóri is taknyos, tehát bárkitől össze is szedhette.

Elég kalandosra sikerült ez a színházasdi. BNC reggel 5:10-kor felébredt, és már a hittem sosem alszik vissza, de 1/2 7-kor sikerült neki, de így meg alig aludt fél órát, és kivertem az ágyából, hogy szépen megreggelizve, felöltözve elinduljunk.
Már a találkozási ponton, a buszmegállónál jártunk, mikor Dóri szólt, hogy késnek. Nem baj, elsétáltunk hát a lányok elé. Nem jöttek. Felmentünk Tündiékhez, Dóriék is ott voltak még, és Tündi még a számítógépet csesztette. (Felrakta a képeket a fényképezőgépről, de nem találta a mappát, gyorsan megkerestem neki, aztán meg letöröltem a fényképezőgép kártyájáról a képeket, mert azt sem tudta.) Aztán még megbiliztette Zsófit (kezdtem a hajamat tépni), közben Dóri segített ruhát keresni a Zsófira…. mire elindultunk, már a tervezett elindulást túlléptük negyedórával. Aztán még vártunk a buszra… szóval a Négy évszakból végül sikeresen lekéstünk másfelet, pedig egy ismerősük szólt, hogy mi késünk, és próbálták húzni az időt.

Bence nagyon rendesen viselkedett. Simán vette a buszt, a metrót, ücsörgött és nézelődött. Amíg a kisföldalattira vártunk, elkapta egy bácsi ujját és elvitte sétálni. A bácsiról kiderült hogy turista, franciául beszélt, Bence meg a maga babanyelvén dumált neki. Tök jól elvotak, én meg le sem voltam sz..va. 🙂
A színházban kicsit nehezen értette meg, hogy nyugton kéne ülni, felállt, majd hempergett a párnákon, táncolt is kicsit a zenére, de legalább ezzel nem zavart másokat, mert a szélén ültünk. Kivételesen megkapta a cumiját is, pedig az már csak alváshoz jár. Az előadás végén fel lehetett menni a színpadra, megcsodálni és játszani a kellékekkel. BNC magááévá tett egy gumikacsát, majd még egyet, és még kettőt. Sőt, amikor elkezdték összeszedni a kellékeket, elkísérte a gumikacsákat majdnem a raktárig. 🙂
Utána sétáltunk még egy kicsit, majd elbúcsúztunk a többiektől, így is jóval az alvásidőnk után értünk haza.

A tizedik.
A jobb alsó kettes.  Lehet, hogy mégis lesz ennek a gyereknek a jobb oldalon is foga?! 🙂

Fogazat most így néz ki:

      jobb      bal      
_ _ _ X X    X X _ _ X      felül
_ _ _ X X    X X _ _ X      alul
               

Statisztikailag:
– felül 5, alul 5
– bal 6, jobb 4
– elől 8, hátul 2

És szinkronban a fiammal, a héten az én maradék ki nem bújt bölcsességfogam is próbálkozott, de ismételten nem sikerült neki kitörnie. Nem baj, mire nyugdíjas leszek tán sikerül neki, és akkor lesz mire rögzíteni a protkót. 🙂

Göd, 31 fok, első közvetlen találkozás a Dunával.

Szandált levettük nehogy vizes legyen. Majd a rövid nadrágot is, mert vizes lett, utána a bodyt mert vizes lett, majd a pelenkát is, mert derékig bement a vízbe.
Mivel nem vittünk türülközőt apa pólóját használtuk fel e nemes célra, szerencsére váltóruha mindig van nálam. 🙂

Tegnap a Játszóház után megnéztem a bölcsbe felvett gyerekek névsorát és hát közte voltál Te is. Annak ellenére, hogy én döntötem így, nagyon furcsa volt ott látni a neved. Szerencsére a január még messze van… de ez lesz az első elválasztódásunk majd.

Muszáj lesz menned, mert jövőre gyesen lennék, és abból már nagyon nem élnénk meg. Szomorú, de így igaz. Addig is igyekszem minél jobban kihasználni a Veled töltött időt, és a legjobbat tenni Neked.

Anya

Nos megkaptuk a második kullancs elleni oltást.

Szóvá tettem a doki néninél, hogy a kukacunkkal továbbra is baj van, ezt minden alkalommal elmondom!, valamint hogy nagyon nem szeretném, hogy Bence emlékezzen a beavatkozásra, és már NEM szeretném tovább húzni az időt. (A doki néni válasza erre az volt, hogy már késő, úgyis emlékezni fog. )

Így harcok árán, de bepréseltünk egy időpontot a sok oltás közé, és így még a júliusi nyaralás előtt ezt is elintézzük.

Megkérdeztem őt még a pneumococcus elleni oltásról is, erősen javasolta, ezért ősz környékén azt is beillesztjük a naptárba.

Utána szépen hazasétáltunk, a 10 perces útból lett vagy 50 perc, mert a galambokat meg kellett kergetni, a lépcsőket meg kellett mászni többször is oda-vissza, és beugrottunk a postára is, ahonnan kifutott-megszökött és utána kellett rohannom, ezért amíg sorban álltunk babakocsifogságra ítéltem.

elején végre elhatároztam magam, hogy leszokunk a hajnali evésről. Eddig is mindig terveztem, csak hát nem volt szívem hozzá. Gondoltam néhány átbömbölt éjszaka kell hozzá, de nem tudtam rászánni magamat, hogy napokig hagyjam sírni.
Az eredmény, hogy már egy hete nincs hajnali kaja. Egyetlen éjszakai szimpla másfél órás sírás elég volt. Második nap csak kicsit nyüszített, és azóta Maszat ugyan felébred hajnali 4 körül, de kap cumit és visszaalszik!
Tehát este vacsi után kap tejcsit 7-1/2 8 között, aztán reggel ébredés után 1/2 7-1/2 8 között megint kap.

Szombaton kírúgtunk a hámból apával. Kulturális programunk keretén belül elmentünk egy rock koncertre. Keresztszülők meg itt aludtak és vigyázták Manó álmát. (Mikor éjfél után hazaértünk még javában tévéztek… )
Én nem akartam mást, csak egy kis Füstöt és lábdobot, és azt megkaptam. A lényeg hogy az agyamban sikerült a babaüzemmódot egy időre offline-ra állítani.

Vasárnap elmentünk a Bababörzére. Sikeresen rábeszéltem erre a Keresztszülőket is (akik szeptemberben maguk is szülők lesznek) és nekik sikerült bekerülni az ingyenes 4D UH-ra, így LÁTTAM végre leendő keresztlányomat, aki szerénységében, csak a combjait és a bokáját volt hajlandó mutogatni, a lábaközét  nem, de ebből szerintem tök egyértelmű hogy lány (eddig is ezt mondtuk). Eszter nyert egy baba-mama pólószettet is.

Pont az a játék kell neki?

Pénteken végre-valahára ideért hozzánk Anita is (alias Bübüke), aki már tavaly óta ígéri magát, de valami mindig közbejön. A sétányon találkoztunk vele, mert még nem értünk haza a Dóriékkal való közös játszóterezésről. A két gyerek elképesztő volt, veszettül hozták a formájukat (visítozás, lépcsőzés, játékon való vitatkozás, elfutás, bokorbabújás stb. ) nem csodálnám, ha Bübünek nem lenne kedve egy darabig a gyerkőcökhöz. 
Dóriék elhozták magukkal a lila babakocsi formájú tologatós valamit, ami BNCnek a múltkor nagyon tetszett. Most is örült neki, elkezdte tolni, de ekkor Tami vérszemet kapott és az általa eddig figyelbe sem vett babakocsit ordítva elvette Bencétől, aki erre a kövekezőt hallatta: Babagogi adde! Ami erősen emlékezet arra, hogy babakocsit add ide. 🙂

Ja, és erősen figyelni kell, mert ha Manó meglát valahol egy eldobott csikket, akkor azt felszedi és nem ritkán megeszi. Mondtam neki, ha még egyszer meglátom, hogy bagót rág, megharapom! 🙂

Szombaton Őrbottyánban voltunk a Dóriék telkén. Ez a szokásos évi meghívás. Valahogy egyre többen leszünk, lassan mindenkinek gyerkőce van, akiket sorba lehet állítani, mint az ogonasípot.
Patrik: elmúlt 3, Tami 2 éves és 2 hónapos, Timi júniusban lesz 2, Bence 16 hónapos és végül Kisbogi aki még pocaklakóként 23 hetes.
Bár reggel nagyon borúsnak ígérkezett az idő, azért csak kimentünk, mire leértünk hétágra sütött a nap, és napközben közel 30 fok volt. Ennek ellenére senki nem égett le, mert mindenkit bekentem babanaptejjel. BNCt futtában kergetve, a szakácsunkat (Tibi) meg főzés közben. Azóta BNC lábán alig van ép bőr, mert megviaskodott a málnabokorral, végigjárta a kertet, folyamatosan kúszott a lépcsőkön, és ezért tele van kék, zöld foltokkal, horzsolással, sebbekkel.

Tegnap anyósoméknál kimentünk a játszótérre. Manóval közösen többször lecsúztunk a csúzdán, majd rámhozta a frászt: együtt felmásztunk a falépcsőn a csúzda-várra, míg én átkúsztam a kapaszkodó alatt, előre futott, megfordulva négykézláb vetette magát, majd hason lesuhant a kicsinek egyáltalán nem nevezhető csúzdán. Ő kicsit végül megijedt, én pláne, de nem lett semmi baja.

előzmény: április 11.

Szóval felhívtam a kispárnagyártó céget telefonon, ahol előadtam problémámat. A kedves hölgy felvilágosított, hogy sajnos évek óta nem gyártanak még csak hasonló párnát sem, tehát nemhogy olyan, de fehér alapon mintás párnájuk sincs. Elkeseredésemben bejártam WestEndet, Árkádot, illetve az utamba kerülő összes játék- és ajándékboltot, és valóban, még csak megközelítően hasonló párnát sem árulnak sehol. Azért megpróbáltam még egyszer a lehetetlent: írtam egy emailt a gyártó cégnek. És láss csodát: pár napon belül felhívott egy kedves úr, hogy egy héten belül legyártják a kért kispárnát, mivel teljséggel megérti, hogy a gyereknek UGYANOLYAN kispárna kell!

Mondtam Tibinek, hogy vigyen a pasinak ajándékba egy üveg pezsgőt, mert ilyen pozitív hozzáállást nem is vártam. A pasi nem akarta elfogadni, de végül megegyezett Tibivel: ő elfogadja a pezsgőt, mi meg nem fizetünk a párnáért!

Ezennel nagyon köszönöm a cégnek a 200 %-os megértését és álljon itt a nevük ebben a blogban: TOPP Kft.

Az új párnánk valóban pont olyan mint a régi, csak éppen új: rikítóan színes és nagyon duci. Bence szemrevételezte, mert gyanús volt neki a dolog, majd a régi párnáját a fejére szorítva brümmögve rohangált a lakásban és rá sem hederített az újra.

Tehát a feladatom: kibontani a varrást, és a fél adag töltetet kiszedni, valamint a párnát vagy 50x kimosni,  hogy kellően kopott legyen.