Tegnap délután BNC-t anyu hozta el a bölcsiből. Ilyenkor 6 után szoktam érte menni. Most is már készülődtem, és azon gondolkodtam, hogy viszem a szánkót, mert olyan szépen esik a hó, és BNC biztos örülne neki, ha azon húznám haza.
Ekkor telefonált anyu, hogy BNC sír, mert nekiesett az asztal sarkának és vérzik a feje. Gondoltam, hogy nincs szerencséje a Manónak, mert vasárnap felbukott az ágy lábában és lefejelte a fotel díszlécét. Lett is egy lila púp a homloka közepén.
Szóltam apának, hogy autóval megyünk. Mire odaértünk már csak anyám sírt. BNC-t nem zavarta, hogy afolyik a fejéből a vér. Egy jó másfél centis darabon fel volt hasadva a fejbőre, de elég mélyen.
Irány az ügyelet. Az utakon elég sokan voltak, és lassan lehetett menni, mert szakadt a hó. Szerencsére az ügyeleten már nem voltak sokan.
BNC hősiesen tűrte, hogy bekenjék, összeragasszák a fejét. Majd a röntgennél is mozdulatlanul ült. Semmi hiszti, semmi sírás. Aztán felhívtuk a mamát, hogy most már ne bőgjön, mert nincs semmi baj. A héten nem viszem bölcsibe, nehogy valamelyik gyerek véletlenül fejbe üsse.
(Amúgy nagyon édeesen néz ki: középen angy lila púp, oldalt nagy ragasztás, körülötte barnás folt a Betadintól…:o))