eoandi

 A távolság és a sok túlórázás miatt felmondtam, pénteken dolgoztam utoljára, a próbaidőm utolsó napján.

Újult erővel vetettem bele magam az álláskeresésbe(ismét), de már előre kikötöm, hogy nem vagyok hajlandó sokat utazni és sokat túlórázni (főleg ingyen).

Egy-két hirdetést találtam, majd meglátjuk mi lesz, addig is NYÁR VAN!
Bölcsiben szünet, így igyekszem programokat szervezni magunknak. Találkozunk a keresztlányommal (eddig alig láttam), megyünk majd strandra, buszozgatunk, sétálunk, voltunk a Gyerekszigeten. Szóval kárpótolom kicsi fiamat az elmúlt három hónapért.

Próbálkozások…

BNC háttal nekem, játszik a lepkékkel.
– Anya, hozzál kakaót.
– Nézz rám és úgy mondd.
– A lepkéket nézem, hozz kakaót.
 
Vidéken, rokonoknál:
– Anya, hazaviszünk egy-két csibét.
– Nem viszünk haza egy-két csibét.
– Csak egyet?

Szó szerint…

– Anya, elestem, fáj!
– Hol ütötted meg magad?
– Itt – mutatja a földet.

– Megszíneztem Micimackót.
– Kiszínezted.-Javítom ki őt
– Hát Bence.

– Anya, Erzsi mama nagymama?
– Igen.
– Akkor Jutka mama kicsi mama.

 Hétfőn negyed 9-re értem haza, BNC ágyában ült, sírt és engem várt. Nem tudom elmondani, hogy mannyire rosszul esett ez nekem.

Tegnap meg 9 után értem haza, nem is láttam egésznap. :((((((

(Múlt hónapban is volt egy hét, hogy folymatosan este jártam haza.)