eoandi

 A kis BKV fan-t elvittük a trolibusz garázsba, ahol mindenféle dolgot meg lehetett volna nézni.

Sok-sok troli, buszmosó, zene, gyermekjátszó, tesztvezetés.

Ám azon kívül, hogy kétszer ültünk egy trolin (egyszer egy nagyon régin és egyszer egy szép modernen), ami elvitt a Satdionokig és vissza, csak az érdekelte BNC-t hogy egy bizonyos troli egy bizonyos ajtaját nyitotta, csukta… úgy kb. három órán keresztül… na, mindegy, ha neki ez tetszik én békésen gyökeret vertem mellette. Néha sikerült pár percre elcsalogatnom valahova arrébb, de más nem kötötte le, visszatértünk a fent említett troli ajtajához. 😀

Ezen így nem látszik, de BNC ott van:

 http://www.youtube.com/watch?v=YBjYj3i8Og0

Ha valaki elárulná, hogy hogyan lehet ide videót beszúrni, megköszönném…

Bencével, mivel beteg volt, a licitálós oldalakat néztük, és találtunk egy kifestős Thomasos füzetet 1 Ft-ért. Kérdezem a gyereket:
– Van 1 Ft-od? – erre idehozta  a perselymalacát, kivettük belőle a pénzeket, megszámoltuk. Volt benne 200-as, 100-as, 50-es, 20-as, 10-es.
– 1.820 Ft-od van. – mondom neki. Erre Bence:
– Jaj ne! nincs 1 Ft-om!

————————————–

Én értem előbb az ajtóhoz, ő meg utánam. Erre azt mondja:
– Én vagyok az első.
– De én értem ide előbb. – mondom neki.
– Te vagy a nulladik. – magyarázza 😀

————————————-

Évike unokahúgom beszélgetett Bencével vidéken:
– Bence, ha nagyobb leszel, jössz hozzánk nyaralni anyáék nélkül?
– Igen, de nem tudom, hogy kell vezetni az autót.
————————————-

– Anya, nincs a zoknimon cipő! 🙂

 Ákos az oviból beszélget Bencével:
– Versenyezzünk, jó? Én megyek motorral, te meg biciklivel.
Mire Bence:
– Jó. Te mész elöl, én meg utánad.

😀

 BNC nagyban magyaráz a játszószobában, én ülök a kanapén, a mondat végére felkaptam a fejem:
– …. Bence a nevem.
– Szivem, a néni nem ért téged, mert német. – szóltam közbe, erre továbbmagyaráz:
– Ben-ce. Bé, e, en, cé, e. Érted? 

 BNC sokáig állítottam, hogy “Semmi” szeretne lenni farsangkor. Végül, nagy nehezen eldöntötte: papagáj lesz.

Megvettem neki sok színes filcanyagot, hogy majd én megvarrom  neki azt a tollas-színes jelmezt. Aztán kedden elkezdett fájni a torkom, majd a fejem, majd lázas lettem, majd korábban hazamentem a munkahelyemről, másnap beszóltam, hogy ha nem baj nem mennék be…aztán hívtak az oviból, hogy BNC hányt. Délután kiderült, hogy ő nem olyan beteg, egyszerűen csak annyira köhögött és ezért jött vissza az ebéd. De persze a doki néni kiírta őt erre a hétre.

Hát, így végül tényleg “Semmi” lett, mert nem ment be farsangkor az oviba. Jövőre pótoljuk.

 S vajon a torta mit is ábrázol? 😀

Hogy kell elfújni a gyertyát?

http://www.videoplayer.hu/videos/play/450565

Hát, ez a Karácsony nem ment könnyedén. BNC-re pár havonta rájön az “akarat próbálósdi”. Ő akar és nagyon és azonnal. Legutóbb az egyik nyári hosszú hétvégénket szabotálta, szóval már ideje volt.
Lehet, hogy belejátszott az is hogy november-decemberben én sokat túlóráztam, és kevesebbet voltam vele. De december 23-tól itthon maradtam egész január 4-ig. De ez most nagyon fárasztó volt. Rajtam csüngött, mint a pióca. Nem mehettem egyedül wc-re, mert egyből rámnyitotta az ajtót. Ha valamit nem kapott meg, vagy nem ért el nálunk, akkor meg jött a földön fekvős rángatózás.

Szenteste próbáltam főzni. A vonatokkal lökdöste a húsos tálat, a fejét az ölembe hajtotta mikor a krumplit hámoztam volna, kiborította a tejszínes öntetet, amivel a húst locsoltam volna, és még egyebet is csinált, már nem emlékszem. Teljesen lefárasztott.

Karácsony első napján anyósomnál, második napján apukámnál, majd anyukáméknál voltunk. De mindenhol rajtam csüngött, engem rángatott stb. A hétfőre már nem emlékszem, de kedden reggel már teljesen kivoltam. Nem veszekedtem, nem kiabáltam, csak tök passzív voltam. Míg reggeli után BNC odabújt hozzám:
– Anya nagyon szeretlek, örökre a barátod maradunk.
Ezzel levett a lábamról és szinte az egész rosszkedvemet elfújták volna.

Szilveszter délelőtt megnéztük a Hercegnő és a béka Disney rajzfilmet, mivel nyertem rá 2 jegyet. Miután elfogyott az összes pattogatott kukorica és BNC megette a krumpliszirmokat megkérdezte: – Anya, hol van a kistáskám? – Hát otthon. – És anya, hol van a kispárnám? – Hát az is otthon. – Akkor menjünk haza.
Nehéz volt meggyőznöm, hogy maradnunk kéne,mert nem tudunk kimenni. Ezért aztán fel-, alá mászkált, kiült a lépcsőre, lement rajta, majd visszajött. Szóval, nem volt egy szuper rajzfilm, nekem sem tetszett igazán.

Már elér az ablaktól az ajtóig 🙂