Az utazás körüli izgalmakat bizonyára átérezte Posza, mert az indulás reggelén 4:44-kor kelt, és 5:30-kor üvöltve követelte, hogy azonnal vegyem ki a kiságyból. Amúgy is korán akartunk kelni (de nem ennyire), így Apa némi morgolódás után szintén felkelt és elindult a nagyszülőkért. Miután megérkeztek, 9:15-kor indultunk és már délben lett voltunk a Balcsin.
Anyósékat babavigyázási célból vittük, és tényleg sokat jelentett, hogy gyakran vigyáztak a dedre, és esténként mi apával el tudtunk menni erre-arra.
Kedvenc panziónkban két egymás melletti földszinti szobát kaptuk meg. Szeles egy idő volt, Posza gyakorlatilag végig hisztizte az egész napot. Persze keveset is aludt, mert az autóban is csak egy órát bóbiskolt, utána semmit.
Még az első nap felfedezte Posza a medencéket, és mivel nem nagyon figyelt egyik lábával sikerült is belelépnie a medencébe, vihettem deréktól lefelé átöltöztetni. Kedvenc játéka a “azonnal szedd ki azt labdát a vízből, amire mutatok”, majd a megkaparintott labdák visszadobása volt. Utána kezdődhetett az egész előről. Ezt akár a panzió tulajdonosával is játszhatta, mert Gyula Úr is hajlandó volt a labdaszedegetésre.
Az első napokban szeles, hűvös, de napos időnk volt. Aztán volt 3 jó strandolós napunk, majd megint hűvösebbre fordult. A pancsolós napok szépségéből csak az vont le, hogy a medence vize és a Balcsié alsóhangon verte a 22 fokot. (Mielőtt lementünk itthon kánikula volt, most itthon ismét az van, sőt, holnaptól 40 fokot ígérnek! No comment.).
Hétfőn reggeli után Posza ismét a medencék felé vette az irányt. Labdázgatott, majd valahogy megbotolván bele tigrisbukfencezett (ruhástól) a vízbe. Én meg (szintén ruhástól) ugrottam is utána, aztán csöpögve, elvonultunk volna átöltözni, de Apa pont akkor sétált az utcán, közben telefonált, így nem hallott engem, de a zsebében volt a szobakulcs, tehát a gyereket beadtam anyóséknak, én meg csöpögve kerestem őt. Szerencsére Manóban az eset nem keltett semmilyen félelmet, továbbra is a medence maradt a kedvenc játéka.
Szerdán a Veszprémi állatkertet néztük meg. A ded élvezte a sok sétát, lépcsőt, emelkedőt, mi kevésbé élveztük, hogy egy marha nagy terülten, marhára nincs sok állat. Sok volt az üres ketrec. A szafrira emlékezető rész eléggé messze volt, pedig pont a lovak, zebrák BNC kedvencei, no meg az állatsimogató.
Este bobozni mentünk Apával, na ezt csak ajánlani tudom, király volt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: